Ne vess el engem az én vénségemnek idején;

mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Zsoltárok Könyve 71,9

Isten úgy rendelkezik Igéjében, hogy „akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1Kor 9,14). Bibliai parancs, amely arra kötelezi az egyházat, hogy tisztes megélhetést biztosítson az egyházban szolgáló személyek számára, valamint gondoskodjék az időskorú, a munka mezejéről visszavonult egyházi alkalmazottakról, és ugyanez a gondoskodás vegye körül hátramaradó hozzátartozóikat, özvegyeiket, árváikat is, hogy ebben is gyakoroltassék a tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet (Jak 1,27).

A Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete 1959 óta gyakorolja ezt a szolgálatot, mindig szem előtt tartva egyetlen fő célját. Mert egyetlen célja, hivatása és rendeltetése van: ellátni a nyugdíjasokat, árvákat és özvegyeket, természetesen a lehetőségek függvényében és a jövő kilátásainak veszélyeztetése nélkül.

Az elmúlt évtizedek történései hálára adnak okot, hiszen Isten mindig megáldotta a szolgálattevőket azzal a bölcsességgel, amely nemcsak a jó napokban, hanem a zord esztendők viharai között is megfelelő döntéseket hoztak a nyugdíjrendszer biztonságának megőrzése érdekében.

A múlt viszont azt is bizonyítja, hogy az évtizedek során kicsiszolódott és jól működő nyugdíjrendszerünk csak úgy tartható fenn, ha ez a rendszer nem esik áldozatául az egyéni érdekeknek vagy célját nem téveszti.

Minden mellékcél, melynek elérése szolgálatába akarja bárki állítani az Intézetet, csak a főcél elérésének gyengülése árán érhető el. Az általános gazdasági helyzet pedig nem ad okot az elbizakodottságra, hanem a legnagyobb elővigyázatosságra figyelmeztet és komoly megfontolásra késztet.

Intézetünk sorsa biztos alapokon nyugszik: Isten megtartó kegyelme vigyáz reánk. Bölcsességében bízva úgy tervezzük a jövendőt, „mint aki előtt nem bizonytalan a cél” (1Kor 9,26).